Megosztás

Mennyi? Milyen? Hogyan?

Hogyan készül az Otti kő?

Kérem tekintsék meg ezt a filmet, amelyet egyik kedves vásárlónk készített gyárlátogatása kapcsán. Készítette:Kertész Kristóf Műhelytitkok az Otti burkolatról avagy, hogyan készül a csoda? https://www.facebook.com/otthonkommando/videos/237939177216553/?epa=SEARCH_BOX

Miben különböznek az egyes burkolattípusok? Mi is a Rekeszöntéses Otti cementlap?

2019.05.07.

Miben különböznek az egyes burkolattípusok? Mi is a Rekeszöntéses Otti cementlap?

A leggyakrabban elterjedt beltéri padlólapok, ahogy sokan nevezik őket: járólapok anyaga jellemzően gres, vagy kőporcelán. De akkor mi az a cementlap?

A gyártott díszburkolólapok közti technológiai különbségek, és a sokféleség a történelem során számos félreértést szült, ezeket érdemes áttekinteni. Kitérünk pár alaptípusra, de főként a cementes technológiával készült burkolatokra.

Pirogránit: tűzálló agyagból, samottból, 1200 °C-on égetett, kiváló fagyálló termék. Viszonylag ritka manapság, egykor hazánkban a Zsolnay gyár vált híressé pirogránit termékeiről.

Terrakotta: alacsony olvadáspontú, szennyeződésmentes agyagból 950...1050 °C-on égetett termék. Mediterrán vidékeken elterjedt mázatlan formája nem fagyálló, ezért beltérben használatos. Jellemzően geometriai formákban kapható: négyzet, téglalap, hexagonális kialakításban.

Majolikafélék: mészszegény, márgás agyagból 900 °C felett égetett, olvadó mázzal bevont termékek. Legfőképpen az épületdíszítésben használták régebben. 

Fajansz termékek: kaolin, kvarc, földpát alapanyagú, porcelánszerű termékek, falburkoló csempék, idomdarabok, mosdók. Zsugorított termék a tömörre égetett kerámiatermék, mint például a kőagyag termékek.

Metlachi: Szárazon sajtolt kőkemény porcelánlapok. Európa számos városában megtalálható a metlachi, melyekből az alaplapok 15*15 cm-es méretűek voltak. A színükben a tört fehér, a bordó- piros, és a fekete volt a legjellemzőbbek. Metlach városáról - apátság- ahol most is folyik gyártás - kapta a nevét az a csempeféleség, amelyet Villeroy és Boch alapított a 19. században a gyáregyesítések után. Valójában a burkolatgyártásta Boch család már a 18. században megkezdte, de ekkor inkább a használati-, és dísztárgyak készítése volt a fő irány. 

Greslap (mázatlan, és mázas): Az olcsóbb változatú mázatlan, és a dekoratívabb, de drágább mázas greslapok a beltéri burkolat piac vezető termékei. A mázatlan greslap, egy anyagában színezett, teljes keresztmetszetében azonos homogenitású, mázatlan, a természetes kövek hatását tükröző kerámialap. Összetevői: agyag, homok és más természetes anyagok keverékéből állítják elő, mint kvarc, földpát, gránitőrlemény. Mázas változatai kevesebb nemes kőőrleményt tartalmaznak, de ugyanolyan erősek. A látszó felületet a máz - akár nyomtatott formában - határozza meg. Kopásállóságuk kiemelkedően magas, sokszor tulajdonságaikban, műszaki jellemzőiben meghaladják a természetes kövekét, továbbá alkalmazásuk is gazdaságosabb.

Kerámia: A görög kerameia kiégetett jelentésű szóból származik. Egykor kizárólag az agyagból, kaolinból kialakított, majd kiégetés hatására rideggé, keménnyé átalakult tárgyakat értették a kerámia alatt, manapság a szó modern definíciója értelmében kerámia minden olyan szervetlen, nemfémes, szilárd anyag, mely előállítása során jellemzően magas hőfokot alkalmaznak. Az agyag a földpátok elmállásából keletkezik, s vele keveredett vasvegyületek és egyéb ásványi anyagok hatására égetéskor vörös, barna, sárga színű lesz.

Porcelán, kőporcelán: A legfinomabb égethető agyag a kaolin, amelyből a porcelán készül. A kaolin kiégetve fehér, áttetsző, törése kagylós, acéllal csiholva tüzet ad. Máza az alapanyaggal közel egyező és hígított alakban némileg eltérő összetételben kerül a tárgyak felületére. Magas hőfokon égetik. Díszítése lehet máz alatti kobaltkék színben vagy máz feletti, színes, amelyet kisebb hőfokon, kisebb kemencében égetnek az edény felületére. A kőporcelán divatos termék ma is. Válogatott kaolinásványokból, kvarcból és földpátokból álló keverékből készülő lapok színes erezetét a valódi kőzetek eredeti mintája alapján alakítják ki.

Tégla, padlástégla: Égetéskor sárga narancs, vörös, barna, szürke színű lesz az agyag. A sovány, homokos agyag alkalmas csak téglakészítéshez, az égetéskor tapasztalható térfogatváltozás miatt. Az agyagot darálják, préselik, formázzák, és szárítják. Ezután kerül alagútkemencébe, ahol 1200 fokon égetik ki.

Klinker: A klinker kül- és beltérben alkalmazott, több ezer éves burkolóanyag. Egyfajta ”jó minőségű tégla,” természetes agyag alapanyagú, zsugorodásig égetett, építési kerámia. A kiváló minőségű alapanyagnak a gondos előkészítés, a rendkívül hosszú, 30-46 órás égetési idő és a magas, 1050-1200 C fokos égetési hőmérséklet olyan kedvező tulajdonságokat kölcsönöz, melyek alkalmassá teszik az extrém környezeti hatások tartós elviselésére. Gyártása során különféle bányaagyagokat, homokot, szenet használnak fel. Az agyagot tisztítják, homogenizálják, sótartalmát megkötik. Az égetés során bonyolult kémiai folyamatok játszódnak le, így rendkívül stabil szilikátok jönnek létre. A klinker gyártásához nem használnak sem színezékeket, sem mesterséges szilárdító vagy kötőanyagokat. A tarka, színátmenetes, antikolt típusokat redukciós égetéssel, színesre égő homokkal készítik.

Terrazzó: A terrazzó egyfajta öntött kő, melyet kötés után csiszolnak. Eredetileg mész, újabban cement kötőanyagú padlóburkolat, amelybe mozaikhoz hasonlóan apró, többnyire szabálytalan alakú köveket döngölnek. Többnyire a kemény színes zúzalékból - színes márványőrleményből, mészkőből, kvarcból, bazaltból, dolomitból - festékből, vízből, cementből a helyszínen készített műkőszerű, csiszolt koptatórétegű, monolit jellegű hideg padlóburkolat. Elsősorban Velence és Nápoly környéki (terrazzo alla veneziana vagy pavimento alla palladiana ) villákból terjedt el, és Palladiótól (1570-ből) ismerjük jelenlegi formáját.

A terrazzó szó „terasz”-t jelent. Már az ókorban is használták, akkor viszont a leggyakoribb kötőanyagnak meszet használtak, később cementet. A több száz éven keresztül alkalmazott római cement kötőanyagot, márga, agyag, mészkő, vulkáni trasz őrlemény keveréke, a 19. században a portlandcement váltja fel, mely egy égetett mészkő- klinker. Ma is ez az építőanyag gyártás leggyakoribb kötőanyaga, így a terrazzóé is.

Cementlap: A cementlapot nem is ismerik igazán az emberek, csak összekeverik a mozaik lappal! A cementlap kifejezés kizárólag préselt kőburkolatot takar, amelyet nem csiszolnak. Elterjedése főként Dél- Európa, a Mediterránum, India, Észak- Afrika, és Ázsia. De gyártják Dél- Amerikában, és több egzotikus országban is. Nálunk a marokkói stílus terjedt el leginkább. Három rétegből épül fel. A kopóréteg a színes nemes kőőrleményes finom anyagból álló tejfelszerű- tehát sűrű, de folyékony- felső rész, amely öntéskor ugye legalul helyezkedik el.

Rekeszöntéses cementlap: Ez speciálisan az Otti Manufacturánál, Székesfehérváron készülő cementes burkolati típus. Két rétegből áll szerkezetében, a kopórétegből, és a „korpuszból”. A felső, dekoratív kopóréteg cementből, vízből, pigmentkből, szálerősítő anyagból, kvarclisztből, és kvarckavicsból áll. A folyós konzisztencia eléréséhez szuperfolyósító betonadalék szerek alkalmazása szükséges. Az így készülő öntömörödő hi-tech finombeton alacsony víz- cement tényezővel rendelkezik, amelynek eredménye egy nagy kopásállóságú, és nyomószilárdságú felület. Ezt öntik a mesterek egy kis kanállal a szilikon sablonból készült rekeszekbe.

Látszóbeton burkolatok: Ma rendkívül divatos dizájn burkolat, amely főként manufakturális kisebb üzemekben készül, egyedi motívumkinccsel, formákkal, színekkel. Nincs standard méret, és szín. Jellemző viszont, hogy a cement naturalisztikus megjelenése a legelterjedtebb alaptípus, valamint a fehér, és a fekete. Padlólapok, és fali burkolat lehet egyaránt látszóbetonból. Az anyag készítéséhez nagy teljesítőképességű öntömörödő betonmassza szükséges, folyékony konzisztenciával.

A látszóbeton fogalma egyszerű, és a nevében hordozza a jelentést: a zsalu kibontása után a kiöntött felület a maga szépségében, „kozmetikázás nélkül” elevenedik meg. Adalékanyagai a betontechnológia szabályai szerint alakíthatók, csiszolni nem szokták, mint például a terrazzót, vagy a műkövet. Fontos az utókezelése zsalubontás után, majd az érlelés utáni felületkezelés. A modern vonulatok képviselői a geometrikus formákat, egyszerű megjelenést, sima felületet választják, - minimal art, loft, indusztriális építészet, Bauhaus - míg néhány gyártó a rusztikus kő, terrakotta, és egyéb anyagok felületének anyagszerűségére koncentrálnak - shabby chic, vintage,  country lakberendezési stílusok. Fontos még megjegyezni, hogy a látszóbeton termékek erős, időtálló burkolati anyagok, így gyakran kül,- és beltérben egyaránt alkalmazhatók!

vissza

Hozzászólások